Kohn tanácsot szeretne kérni, és felhívja a rabbit. A rabbi a saját lakásán ad találkozót. Kohn kérdez: - És hogyan jutok be? - Dohány utca 12. Felszállsz a 323.-as buszra, a 2. megállónál leszállsz. Egy nagy, többemeletes villa, balra a buszmegállótól. Az ajtóban megállsz, a kapucsengőn beütöd az 52-es kódot a jobb könyököddel, aztán a 3-as gombot a bal könyököddel. Bejössz, és a liftben benyomod a bal könyököddel a 4-es gombot, aztán már itt is vagy. - Jó, jó, de miért kell, hogy a könyökömmel nyomjam meg a gombokat? Miért nem jó, hogyha az ujjaimmal nyomom meg őket? - Kohn, Kohn, tanácsot szeretnél nem? Csak nem jössz üres kézzel! <Sípos Előd - 2005 január 6>
Egy zsidó asszony nézelődik a zsidó bútorkereskedőnél. Megtetszik neki egy lámpa, odaviszi a pulthoz. Látja, hogy az árcédulán 69.90 font áll. Megkérdezi a kereskedőtől: - Hogy-hogy ilyen drága ez a lámpa, egy utcával feljebb, a Goldsteinnél csak 49.90-be kerül. - Akkor miért nem ott veszi meg?- kérdezi a boltos. - Mert most épp elfogyott. - Ja, amikor nálam elfogy, akkor csak 29.90 az ára. <nono - 2005 január 10>
Kohn professzor fia, a tizenkét éves Jenő dühöng, csapkod: - Semmit se találni ebben a k....a háztartásban! A hatéves Móricka elégedetlenül közbemorog: - Ne beszélj ilyen csúnyán! Mit gondolsz, mi marad ilyen stílus mellett családunk kifinomult nevelési stratégiájából? Mi marad az ízlésből és a finom erkölcsiségbôl? Anyánk fennkölt stíluseszményéből? Egy nagy lóf....! <gaby - 2004 július 12>
Kohn bácsi, az ékszerész, haldoklik. Aléltan fekszik, de arra felébred, hogy a fia a páncélszekrényben, az órák között matat. Mire az öreg: - Fiam, az óráim meg vannak számlálva! <Harimata - 2004 április 22>
Becsönget egy házaló egy szegény zsidóhoz. - Nagyon szép utazóbőröndöket tudok ajánlani... - Minek az nekem? - Hát ha például vonaton utazik uraságod, ebbe rakhatja a ruháit! - És akkor ülök ott pucéran a pályaudvaron? <Vica - 2004 április 7>
Áron, a kocsis felvesz a kocsijára egy rabbit. Útközben beszédbe elegyednek, és a rabbi végig azt mondogatja, milyen nehéz is az ő hivatása. A kocsis azt javasolja, hogy cseréljenek egy rövid időre. A rabbinak tetszik az ötlet, végül is kocsisnak lenni könnyebb. Csak azon gondolkozik, jó lesz-e a kocsis rabbinak. Ahogy beérnek egy faluba, két diák megszólítja a rabbiruhába öltözött kocsist, hogy ugye így meg úgy kell értelmezni a Szentírást. Áron fitymálóan nézi őket: - Ezt nálunk egy közönséges kocsis is kívülről fújja! Hé, Jankele, állítsd meg a lovakat és magyarázd el ennek a két semmirekellőnek! <Prézli - 2004 március 26>
Két hajléktalan ül egy-egy táblával a Katolikus templom előtti lépcsőn... A lentebb lévő ember kezébe a tálán ez áll: "Zsidó hajléktalan vagyok, éhezek, szánjanak meg egy kis alamizsnával!" Fölötte ülőén pedig: "Katolikus hajléktalan vagyok, éhezek, szánjanak meg egy kis alamizsnával!" Jönnek mennek az emberek be-ki, egytől egyig ad pént a katolikusnak és a zsidóra mindenki megvetően néz, mire az egyik ember oda megy a zsidóhoz és ezt mondja: "Ne haragudjon uram, de ön hogy gondolja, hogy Katolikus templom előtt zsidóként kéreget... Én a maga helyében máshol próbálkoznék..." Mire a hajléktalan odafordul a másikhoz mosolyogva: "Hallod Kohn, ez akar kioktatni miket a businessről?!" <WSB - 2004 február 8>
Hadgyakorlat van, és a falu főterén felállítanak egy ágyút. A gyerekek persze azonnal megjelennek. - Milyen messze hord? - kérdi Pistike. - Mekkora lyukat üt a gránát? - kérdi Józsika. - Mibe kerül egy ilyen? - kérdi Móriczka. <Bozó - 2004 február 2>
Sulteisz, a város-szerte ismert nagykereskedő, négyszintes, óriási villát épít a Sváb-hegyen. Az adóhatóság emberei annak rendje és módja szerint kiszállnak a helyszínre. - Mondja Sulteisz úr, miből tellett Önnek erre a palotára? - Tudják kérem, egy éjszaka álmomban megjelent nekem az Úr angyala és azt mondta: Menj ki Sulteisz a te kerted végébe és áss! Találsz majd egy faládikában aranyat és drágakövet, építtess te annak az árán egy villát, mert az az Úrnak tetsző cselekedet. Az adóellenőrök kajánul mosolyognak: - Ez rendben is lenne Sulteisz úr, de nem tudna nekünk, akiknek nem ennyire erős a hitünk, valami kézzelfoghatóbb bizonyítékot mutatni? - De uraim! Hát itt a villa nem? <blind owl - 2004 január 29>
Kohn összefut Grünnel, aki kölcsönkér tőle ötszáz forintot azzal, hogy majd hozza. Kohn ad. Pár nappal később megint összetalálkoznak. - Ó, Kohn, nem tartozom neked ötszáz forinttal? - De tartozol. - Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz vissza! Kohn ismét ad, majd ismét sor kerül a találkozásra. - Te Kohn, nem tartozom neked egy ezressel? - De igen. - Adj még ezret, és akkor kétezret adok majd! Kohn ímmel-ámmal ad. Nemsokára Grün becsönget hozzá. - Te, nem tartozom neked kétezerrel? - Neeem! <*Hacsek Zsófia* - 2004 január 5>
AJÁNLOM AZ OLDALT
